Árulkodó mozdulatok

írta: Miyocca

ÁLLJ! Mielőtt bárki nekikezdene az olvasásnak, nézze meg ezt a Kamés videót: ___ Ez adta az ötletet. (Plusz az alatta lévő kommentár: " I can see he loves sex just from his voice and moves".)

Na, megnéztétek, akkor nyomás:

Egy kapucnis, sötét ruhákba öltözött férfi surrant be a terembe. Fejét lehajtotta, sötétbarna haja eltakarta vonásait. Leült az első sorba és várt.

A nézőtérre folyamatosan szállingóztak az emberek, kitöltve az üresen ásítozó széksorokat. Mindenki a szomszédjával, vagy az ismerőseivel csacsogott, a teret halk duruzsolás lengte be, senki sem figyelt az elöl egymagában, némán ülő alakra.

Úgy negyed óra múlva a fények lassan halványodni kezdtek, a nézők helyet foglaltak a székeikben, felgördült a függöny.

Az addig lehajtott fejjel ülő férfi felemelte a fejét, úgy tűnt, mintha keresne valakit a színpadon. Pár pillanat múlva boldog mosoly suhant át az arcán, ahogy a tekintete összekapcsolódott egy halványbarna szempárral.

- Sok szerencsét - tátogta, pedig tudta, hogy a másiknak nincs rá szüksége. Így is jó lesz, mint mindig. Tehetséges volt, ezt mindenki elismerte és megkapta a lehetőséget, hogy kitörhessen.

- Megérte a sok ének - és táncpróba - gondolta a férfi, ahogy kedvesét figyelte a fények kereszttüzében. Energikus volt, pontos, szenvedélyes, mégis férfias. Lágy, érzelmekkel teli hangja betöltötte a teret.

Nem minden dal volt 100 pontos a darabban, de az Ő előadásában mindegyik gyönyörűnek tetszett.

- Hah, ezeknél én mindenképp jobbakat írok!

Azonban a másik öntudatlan vagy tudatos mozdulataira - beletúrt a hajába, megnyalta a száját -, a férfi nadrágja szűkülni kezdett.

Főleg, mikor az egyik táncmozdulat szerint végigsimított magán...

- A francba, Kazu, ne tedd ezt velem - nyöszörögte a férfi sóvárogva, de persze kedvese ezt nem hallhatta.

Tovább ingerelte a közönséget elnyújtott mozdulataival és szexis suttogásával.

- Ez már bűn...

- Érdekes ez a főszereplő srác - ütötték meg a kapucnis alak fülét a szavak.

Realizálta, hogy a mellette ülő két középkorú nő beszélget.

- Miért?

- Az előbb, ahogy suttogósra vette a hangját... mintha szexre csábítana!

- Ó, az ennél ezerszer jobb! Ez csak szegényes mása annak, mikor Kazu-chan igazából akarja - vigyorodott el magában a férfi.

- Igen, szerintem is látszik a mozdulatain és a hangján, hogy szereti a szexet - mondta a másik nő fejcsóválva. - Ezek a mai musicalszínészek!

- Igen, szereti a szexet. Velem szereti. El se tudják képzelni, mennyire. - A férfi nem tudta megállni kuncogás nélkül, ahogy fejben válaszolgatott a nőknek.

~

A széksorok már üresen ásítoztak, de a levegőben még érződött az elmúlt másfél óra élménye.

A férfi lehajtott fejjel állt a folyosón, a falnak dőlve, türelmesen várakozva.

Megnyikordult az ajtó és feltűnt a főszereplő büszke, ragyogó arca.

- Na Ji... - Végig se tudta mondani, követelőző ajkak fojtották belé a szót. - Ennyire tetszett? - nevetett, elhúzódva egy kicsit.

- Nagyon. - Az ajkak továbbhaladtak a nyakán, finoman kényeztetve a puha bőrt. - Azt eddig is tudtuk, hogy tehetséges vagy, de hogy ennyire, szégyentelenül csábító... Azt hittem, hogy ezt az oldalad csak én ismerhetem.

- Jin, nyughass már - nevetett a fiatalabb, beletúrva a sötétbarna tincsekbe.

- Ilyen előadás után? Kizárt. - Beleszuszogott társa fülébe. - Jut eszembe, kire gondoltál közben? - Birtoklóan húzta közelebb magához Kazuyát. - Csak nem egy tehetséges dalszövegíróra?

- Nem, dehogy!

- Hazudsz! A mozdulataid árulkodtak. - Ajkuk jól megérdemelt, felhevült csókban forrt össze.

Egy óra múlva két alak suhant el a takarító bácsi háta mögött, kilépve a hűvös éjszakába.

- Szeretem a premierjeidet, Kazu - vigyorgott Jin.