Nyári hó

írta: Miyocca

Tikkasztó, verőfényes május végi nap volt, a JE juniorjai mégis szorgalmasan gyakoroltak, főleg a KAT-TUN formáció tagjai. A próbateremben a légkondi elromlott, így mind a hat fiú és a tánctanár is félmeztelenre volt vetkőzve. Megtehették, egymás közt voltak.

- Még egyszer, figyeljetek jobban! Tanaka, rossz ritmusra fordulsz, Ueda, te meg tartsd ki a mozdulatot! - dirigált a férfi a fiataloknak.

A szőke kölyök lehunyta a szemeit és hangos tüsszentés szökött ki a száján.

- Egészségedre! - zengett a többiek kórusa.

- Bocsánat - hebegte a srác, látva a tanár szigorú tekintetét és zsepi után kutatott.

- Mi van veled, Tanaka? Egyfolytában prüszkölsz.

- Bocsánat sensei, de allergiás vagyok erre a szöszre - bökött vékony ujjával az ablak felé.

A kinti világot hófehér, csomós vatta borította, ami a levegőben hópelyhekként keringett. A nyárfa

- Pedig szerintem tök muris - kacagott Jin és lefújt a karjáról egy odatévedt pelyhet.

- Baka, koncentrálj! - szidta halkan a barátját Kame.

- Jó, akár muris, akár nem muris, most próba van! - tapsolt a tánctanár, hogy magára vonja a figyelmet. - Jó, akkor most vegyük az előző térformától, egy-két-há...

Délután kettőkor engedélyeztek nekik fél óra pihit.

Maru és Junno egyből a PSP-jükhöz vetődtek, Ueda álmosan elfeküdt a kanapén, Koki változatlanul hapci-koncertet tartott.

- Hülye allergia. És hülye szösz - dörgölte meg kivörösödött szemeit.

Kame éppen a vizesüvegét bányázta elő a táskájából, amikor egy ismerős kéz nehezedett a vállára.

- Kazu, tudod mit akarok csinálni? - Szembetalálta magát a csintalanul mosolygó Jin arcával.

- Nem tudom - sóhajtotta a fiatalabb és nagyot kortyolt a vízből.

- Menjünk le az udvarra!

- Ebben a nagy szöszben? Minek?

- Pont a szösz miatt! Olyan, mintha hó lenne, nyári hó! - a sötétbarna hajú jókedvét semmi se tudta letörni.

- De...

- Allergiás vagy rá?

- Nem.

- Félsz tőle?

- Nem.

- Akkor gyere! - Azzal Akanishi, választ sem várva, karon ragadta barátját és húzni kezdte ki a teremből, le a lépcsőn, egészen ki az udvarra.

Kame pedig nem tehetett mást, hagyta.

Mikor kiértek, az idősebb mosolya még szélesebb lett, látva a fehér pamaccsal fedett udvart.

- Ez tök jó! - felkapott egy marékot a földről és a levegőbe szórta, majd figyelte, ahogy az apró gömböcskék a szellő szárnyán tovatáncolnak.

- És miért nem hagytad, hogy előbb felvegyek egy felsőt? - Kame szégyenlősen fonta össze a karjait csupasz mellkasa előtt.

- Ugyan, Kazu, meleg van. Egyébként is, kismilliószor láttalak már így! - jött a válasz.

Teltek a percek.

- Na jó, én visszamegyek - döntötte el a kisebbik és hátat fordított a "behavazott" udvarnak.

- Ne, ne menj még - Jin egy szemvillanás alatt elkapta a karját és fordította maga felé.

- Semmi értelme kint lenni - Barátjával ellentétben, Kame nem szerette az értelmetlen dolgokat.

- De, van.

- Mégis micsoda? - egy pihe szállt be kettejük arca közé, amit Kamenashi egy ingerült fújással akart eltüntetni, de alaposan meglepődött, mikor megérezte társa mézédes ajkait a sajátján.

- Ez. Most már mehetünk - Jin idült vigyorral az arcán szökdécselt vissza az épületbe, magára hagyva a döbbent és rákvörös Kamét.

- Talán mégse annyira bosszantó ez a szösz - morogta a kicsi és utánaszaladt barátjának.