Monthly Television: 2011.04.27.

fordította és kommentálta: Miyocca

A KAT-TUN együttest, ami belépett fennállásának 5. évébe, visszahívtuk és megkértük, hogy beszéljenek az elmúlt évekről. Ezt gondolják ők...

Koki: Kame annyira vékony volt.

Junno: Koki volt kopasz is. (igen, mindenki tudja,hogy miért vágatta le a haját... =s)

Kame: Ueda arca olyan álmodozós volt (nevet).

Ueda: Éppen abban az időben csinálták a képeket, tudod! (mi nem tudjuk >.<)

Koki: De Marué(bármint az arca) egyszer elég zavart volt.

Maru: Mi van?!

Koki: Van egy kép, ahol eléggé zavartnak látszol.

Maru: Ah... kezdem érteni a dolgokat, ez valahogy kínos.

Tehát a mi megjegyzéseink. Értem, hogy azt akarták tőlünk, hogy vicces dolgokat mondjunk, de amikor le van írva előtted, az úgy már szerintem nem vicces.

Koki: Az, hogy levélben adjanak le vicces dolgokat, néha működik, de ha kint hangosan is mondjuk a poénokat, attól a vicc-szint még lehet alacsony, nem? (ezt gondolom úgy érti,hogy előre megkapták a szöveget, szóval a poénokat is és az már annyira nem vicces, ha tudják, hogy ki-mikor-milyen poént fog benyögni)

Junno: Uepinek volt egy extrém megjegyzése egyszer, azt mondta "Én vagyok Victoria Beckham." (no comment xD)

Ueda: Akkoriban sok ember mondta ezt.

Kame: Hogy úgy nézett ki, mint Beckham?

Ueda: Nem... hogy úgy nézett ki, mint Victoria.

Kame: És mi van Daviddel akkor?

Ueda: David azt mondta: Mi ez? Egy másik vicc?

Koki: Ember, kérj bocsánatot Victoriától, most. (á, ez annyira jól hangzik angolul:You guys go apologize to Victoria right now. ^^)

(Mindenki nevet)

Maru: Ahogy várható volt, a megjegyzések fontosak. Mostantól kezdve, nem próbálok vicces dolgokat mondani. Komolyan fogok válaszolni.

Kame: Ami engem illet, én most és abban az időben nem sokat változtam. Olvasom a régi anyagokat, de nem érzem magam kínosan tőlük.

Koki: Kame szokta mondani: "nem számít, ha szeretnél megtartani egy gyerekes és pajkos szívet, csak viseld úgy, mint egy fehérneműt: egyedül a szobádban" (hm......... elgondolkodtató xD)

Kame: Még én is mondtam, bár én nem szerem így csinálni manapság, de természetesen soha nem fogom elfelejteni a gyermeki szívem. (*olvad*)

Maru: Taguchi szokott hátraszaltózni a szobában, meztelenül. (öhm, okééé... >.<)

Junno: Az még a debütálás előtt volt.

Kame: Ugye, amikor mindig ezt csináltad, ha utaztunk valahova.

Junno: Ez gonosz dolog volt, ezek után.

Ueda: Játszottunk kimerültségig. De abban az időben, a KAT-TUN tele volt mosolygó arcokkal.

Junno: Un! Még az is szórakoztatóbb, mint maga a koncert!

Koki: Te... kérj bocsánatot a rajongóktól, most!

5 év múlva, a 10.évfoldulótokon, mit gondoltok, mi lesz a bandával?

Kame: Ha tudjuk még csinálni csapatként, mint a KAT-TUN, akkor is, ha külön-külön fogunk dolgozni, akkor is jó lesz. Most építjük az alapot. Bár mi már együtt vagyunk hosszú ideje, de az alap még nem elég erős.

Koki: Ha azt mondjál lassúak vagyunk, akkor mi valóban lassúak vagyunk (lassan építik a KAT-TUN) (jó munkához idő kell ^^)

Maru: Tudod... a közelmúltban kidekoráltam a szobám a KAT-TUN kislemezzel.

Junno: he~... te biztosan nagyon szereted a csapatot.

Kame: Az érzés a fontos. A színpad, hogy képesek legyünk megmutatni a mostani KAT-TUNt a következő nagy turnénkon!

Ueda: Azt szeretnénk, ha a jelenben látnának minket. Ha mindenki látni akarja a KAT-TUNosokat, jó pontokat szezünkmegint és én élvezni fogom.