Nincs t�vols�g

�rta: Miyocca

Jin POV

Budapest...

A szabad �g alatt �llok, a kora tavaszi h�v�s sz�l j�tszadozik a falevelekkel, apr� es�cseppek kopognak a talajon. J� itt lenni, de m�gsem. J�, mert nincs szenz�ci�hajh�sz m�dia, aki minden l�p�semet k�veti, kicsit elengedhetem magam. M�gis rossz, mert t�vol van t�led, Kazu. T�volabb, mint Amerika. Nem tudok �trep�lni hozz�d egy-egy forr�, lopott h�tv�g�re...

Feln�zek a felh�s, halv�nysz�rke �gre. Magyarorsz�gon nincs valami j� id�, mi�ta itt vagyok, de nem b�nom, szeretem az es�t is. Szeretem, mert R�d eml�keztet. Es�ben cs�koltalak meg el�sz�r, az els� egy�ttl�t�nk alatt is zuhogott... sz�p eml�keim f�z�dnek hozz�.

Legsz�vesebben most is �t�leln�lek �s cs�koln�lak a v�gtelens�gig...

- Esik az es� - �rom a p�r sz�t a mobilomba, majd meg�rintem a k�ld�s gombot.

Mosolyogva n�zek vissza az �gre, de k�zben t�relmetlen�l v�rom a v�laszod. Eltelik 2 perc... 3... �s m�r kezden�k lemondani a dologr�l, amikor meghallom az ismer�s pittyeg�st.

- Ha hazaj�ssz, mindent bep�tolunk, �g�rem. Addig b�rd ki valahogy - �ll a k�perny�n.

Elk�pzelem az arcod, mik�zben ezt �rtad... a gy�ny�rre ingerl� t�z a szemedben... ah.

- Rem�lem is - �rom vissza, majd zsebre v�gom a kis k�sz�l�ket.

Az �tl�tsz� es�cseppek ritmusosan dobolnak, �lvezettel hallgatom egyenletes dallamukat.

Er�sek vagyunk, Kazu. Egy eg�sz orsz�g m�di�ja �s rosszindulat� pletyk�i sem tudt�k kikezdeni a kapcsolatunkat, m�s sem fogja tudni. Hiszen k�zt�nk nincs t�vols�g. Nincs, mert a sz�v�nk egy ritmusra dobban... a szenved�ly ritmus�val... egyszerre az es�vel.