Nincs tvolsg
rta: Miyocca
Jin POV
Budapest...
A szabad g alatt llok, a kora tavaszi hvs szl jtszadozik a falevelekkel, apr escseppek kopognak a talajon. J itt lenni, de mgsem. J, mert nincs szenzcihajhsz mdia, aki minden lpsemet kveti, kicsit elengedhetem magam. Mgis rossz, mert tvol van tled, Kazu. Tvolabb, mint Amerika. Nem tudok treplni hozzd egy-egy forr, lopott htvgre...
Felnzek a felhs, halvnyszrke gre. Magyarorszgon nincs valami j id, mita itt vagyok, de nem bnom, szeretem az est is. Szeretem, mert Rd emlkeztet. Esben cskoltalak meg elszr, az els egyttltnk alatt is zuhogott... szp emlkeim fzdnek hozz.
Legszvesebben most is tlelnlek s cskolnlak a vgtelensgig...
- Esik az es - rom a pr szt a mobilomba, majd megrintem a klds gombot.
Mosolyogva nzek vissza az gre, de kzben trelmetlenl vrom a vlaszod. Eltelik 2 perc... 3... s mr kezdenk lemondani a dologrl, amikor meghallom az ismers pittyegst.
- Ha hazajssz, mindent beptolunk, grem. Addig brd ki valahogy - ll a kpernyn.
Elkpzelem az arcod, mikzben ezt rtad... a gynyrre ingerl tz a szemedben... ah.
- Remlem is - rom vissza, majd zsebre vgom a kis kszlket.
Az tltsz escseppek ritmusosan dobolnak, lvezettel hallgatom egyenletes dallamukat.
Ersek vagyunk, Kazu. Egy egsz orszg mdija s rosszindulat pletyki sem tudtk kikezdeni a kapcsolatunkat, ms sem fogja tudni. Hiszen kztnk nincs tvolsg. Nincs, mert a szvnk egy ritmusra dobban... a szenvedly ritmusval... egyszerre az esvel.
|