Az utols� git�r solo

(By: Bakame)

 *Kop-kop-kop*  Kamenashi Kazuya meglepetten hagyja abba git�rja penget�s�t.

- Ki lehet az ilyenkor? – az ajt�hoz siet, �s kinyitja.

- Kazuya, nem zavarlak? – �ll az ajt�ban a m�sik h�res KAT-TUN tag, Akanishi Jin.

- ���… nem, �pp git�roztam… – hebeg meglepetten Kamenashi. - Gyere beljebb.

- Olyat is tudsz? – mosolyog g�nyosan Jin.

- Ha-ha, nagyon vicces. – v�laszolt Kame �sszesz�k�lt szemekkel. – Mi j�ratban vagy vas�rnap d�lut�n, pont n�lam, mikor b�rmelyik n�csk�dhez mehetn�l?

Jin fel sem veszi a s�rteget�st, megszokta m�r, hogy �lland�an a n� �gyeivel piszk�lj�k. F�k�pp Kazuya.

- H�t… a terveim nem �ppen �gy alakultak, ahogy elterveztem. – vakargatja zavartan a fej�t Jinjin.  - olyan �des… - fut �t a gondolat Kazuya agy�n. – �s mint l�thatod, b�rig �ztam. Befogadn�l egy p�r �r�ra? – n�zett r� nagy kutyaszemekkel. Ki tud ellen�llni Jinnek, amikor �gy n�z? H�t Kazuya nem, az biztos.

- Aham, gyere be.. – t�rta ki az ajt�t csapatt�rsa sz�m�ra, �s elindult be a foly�s�n. – Ak�r holnapig is, �desem. – gondolta titokban a fiatal sr�c.

Amint be�rtek a nappaliba, Kazuya leguggolt a ruh�sszekr�ny�hez, hogy el�b�ny�sszon valamit szeg�ny b�rig�zott fi�nak.

- Mit sz�lsz mondjuk egy… MEG NE PR�B�LD!!! – ki�ltott r� Kazuya Jinre, aki �ppen a vizes ruh�iban pr�b�lt r��lni a kanap�ra. Az eml�tett p�r pillanatig megszeppenve n�zett r� bar�tj�ra, majd egy �rd�gi vigyor jelent meg az arc�n.

- Nenenene… - A fekete haj� gyorsan f�lk�sz�l�dott a f�ldr�l, odarohant a kanap�hoz, �s megragadta a v�r�s csukl�it, de annak m�r k�s� volt, csak zuhant az �gyra, mag�val h�zva a bossz�s Kam�t.

- Jin, te �llat! Nem megmondtam, hogy ne csin�ld?! Vadmarom. – p�f�lte Akanishi mellkas�t, aki kis id�n bel�l megel�gelte a fiatalabb �tlegel�seit, �s megragadva a m�sik csukl�it, �tford�totta magukat.

- Ccs… nyugodj m�r le, tekn�sk�m. – csit�tgatta mutat�ujj�t a m�sik sz�ja el� rakva. Be is v�lt, Kazuya olyan hirtelen hallhatott el, mintha k�s�rtetet l�tott volna maga el�tt.

- H�, te, j�l vagy? Iszonyatosan feh�r az arcod. – t�rte meg a cs�ndet Jin agg�d� hangja. – Nincs l�zad? – fogta mag�t, �s ajkait neki nyomta az alatta l�v� homlok�nak.

Kame arca amilyen hirtelen lett feh�r, olyan hamar v�ltott �t paradicsom v�r�sre, �s emelkedett testh�m�rs�klete plusz h�sz fokkal.

- J�zusom, most meg piros vagy! Te j�l �rzed magad? – kerekedett el Jin szeme, de test�t m�g mindig a m�sik�n pihentette.

Kame kezdett mag�hoz t�rni, morcosan eltolta mag�r�l Jint. – Igen, j�l vagyok, csak hagyj�l m�r v�gre b�k�n.

Jin megillet�d�tt a hirtelen hangulatv�ltoz�st�l. Odas�t�lt szekr�nyt t�r� bar�tj�hoz, �s megfogta annak alkarj�t. – Kazu, mi baj van? – k�rdezte a mag�t�l nem megszokott kedvess�ggel.

- Semmi, basszus! – kelt ki mag�b�l a fekete sr�c. – Fogd. – azzal a kez�be nyomott egy halom ruh�t. – Tudod, merre van a f�rd�.

Jin sz�tlanul hagyta el a szob�t, bar�tja viselked�s�n morfond�rozva.

Ek�zben Kazuya keresett mag�nak is valami sz�raz ruh�t. – Idi�ta barom. Mi�rt kellett ezt csin�lnia? – motyogta szinte csak saj�t mag�nak. V�g�l egy feh�r, m�ly kiv�g�s�, sima ing mellett d�nt�tt. Ez m�g fekete �nix nyakl�nc�t, �s az alatta elter�l�, gy�ny�r� barna b�r�t is kiemelte. F�lkapta git�rj�t a sarokb�l, �s vissza�lt eredeti hely�re, az egyik hatalmas �vegablak el�. Csak c�ltalanul pengette a h�rokat, semmilyen �sszetett dallam nem j�tt ki a hangszerb�l. �ssze volt zavarodva. Hetek �ta mardosta valami legbel�lr�l, a sz�ve m�ly�r�l, aminek nem tudott meg�lljt parancsolni. �s ez csak akkor j�tt el�, mikor a k�zel�ben volt. A h�t hat napj�n, plusz n�ha a hetediken is, ha egy-egy pr�ba alkalm�val �sszegy�ltek. De ez abnorm�lis. Elv�gre nem szerethet bele egy fi�ba, ha � is az, nem? Ez �gy nem logikus… de igaz is. Hol van az �letben logika? Ak�rh�nyszor v�gigm�rte helyzet�ket, az esze azt sugallta, hogy el kell felejtenie. De a sz�ve minduntalan v�gyott r�. Ahogy a test�nek t�bbi r�sze is, egy �lom form�j�ban. Kellemetlen volt minden reggel mereved�ssel �bredni. Csak �gy cik�ztak elm�j�ben az �rvek, �s azok ellen�rvei. Szerencs�tlens�g�n gondolkodva, eleredt p�r k�nnycseppe. N�zte a szakad� es�t, az utc�n szerelmesked� p�rokat, a k�v�h�zat, ahol m�g a r�gi sz�p id�kben a reggeleiket t�lt�tt�k hol kettesben, hol az eg�sz KAT-TUN-nal, a f�t�ren a szobrot, mellyel annyit p�zoltak egy�tt egy gyeng�bb est�j�k�n, a ruhaboltot, ahol seg�tett Jinnek �vekkel ezel�tt ruh�t v�lasztani �lete els� komolyabb randij�ra... ak�rmerre n�zett, sok-sok eml�ket id�zett fel elm�je abb�l az id�b�l, mikor m�g nem volt t�bb sz�m�ra, mint csup�n egy bar�t.

- F�radtnak t�nsz. K�rsz egy h�tmassz�zst? - szak�totta f�lbe gondolatait Jin. Kamenashi �lla leesett az el� t�rul� l�tv�nyt�l. Gyakran l�tta Jint f�lmeztelen�l, de most m�gis m�s volt. Mint egy szex isten.

- A hallgat�st beleegyez�snek veszem. - vigyorgott a v�r�ses haj�, �s m�g miel�tt Kame tiltakozni tudott volna, m�r ott termett, �s dolg�t v�gezte. Sz�hoz se tudott jutni, annyira j�l esett elsorvadt izmainak a k�nyeztet�s. Lehunyta szemeit, �s �nk�v�letben �lvezte t�rsa minden �rint�s�t. A v�kony ujjak porcik�r�l porcik�ra minden egyes helyet bej�rtak, �s m�r a nyak�n�l j�rtak, mikor Kame hirtelen f�l�llt, kir�ntva fels�test�t Jin kezeib�l. Elkerekedett szemekkel m�regett�k egym�st.

- Most meg mi a franc bajod van?! - kezdte mag�t m�r felh�zni Jin is, �gy t�rsa harmadik kirohan�sa ut�n.

- Neked ahhoz semmi k�z�d... csak... hagyj... b�k�n!! - mondta m�r szinte remeg� hanggal. Kezei �k�lbe szorultak, �s l�tni lehetett rajta, ahogy gy�lik benne a fesz�lts�g.

- Nem, nem hagylak, mert a bar�tom vagy! - hangja megcsuklott a "bar�tom" sz�n�l. - Tudod, mennyire rossz l�tni, ahogy fokozatosan szak�tod el magad minden olyan dologt�l, ami �r�met okoz? T�l�nk, a KAT-TUN-t�l?! T�lem, az egykori legjobb bar�todt�l?! - m�r Akanishi is �v�lt�tt.

A k�nnyek �jra visszat�rtek az alacsonyabb szem�be. Percekig csak �rzelmekkel feld�ltan b�mult�k egym�st, egyik�k sem tudta, hogy vajon mit mondhatna.

- V�laszolj nekem �szint�n... tettem b�rmit is az elm�lt h�napokban, amivel �rtottam neked? Ami�rt �gy viselkedsz velem? Mondd, �s megv�ltozok! - kezdtek Jin szemei is csillogni.

Kame lehajtotta a fej�t, majd p�r pillanat m�lva megr�zta, r�gt�n Jin �lel�s�ben tudva mag�t. - H�la az �gnek. - hallatsz�dott egy megk�nnyebb�lt s�haj Akanishi ajkai k�z�l. Sz�ve hihetetlen sebess�ggel vert mindaddig, m�g Jin �lelte.

"All or nothing. Now or never. We can make it happens, we van make it allright. Time is going. Everlasting. You don'r wanna see when make a world wide." - cs�rrent meg Jin telefonja, aki azonnal ugrott �rte. Kazuya f�jdalmasan n�zett ut�na.

- Yamapi h�vott, hogy valamit felt�tlen�l meg akar nekem mutatni. - n�zett izgatott szemekkel Akanishi. - A ruh�kat holnap megkapod! - vette f�l Jin a kab�tj�t, egy puszit nyomott bar�tja arc�ra, majd kiviharzott a lak�sb�l.

- M�r megint itt hagyott… - suttogta Kazu, majd visszament az ablakhoz, hogy m�g egy utols� pillant�st vessen a rohan� Jinre, aki �pp egy zebr�n rohant �t, mikor bek�vetkezett Kazuya r�m�lma. Az aut�vezet� r�gt�n odaszaladt a f�ld�n fekv� fi�hoz. Kamenashi is �gy tett, f�lt�pte ajtaj�t, �s egy sz�l ingben rohant ki a szakad� es�be szerelm�hez. Utat t�rt a t�megben, �s egyenesen Jinre rontott. A k�nnyek csak �gy t�rtek bel�le el�.

- Jin! – ord�tott r� Kazu Jinre. Az id�sebb meghallva t�rsa hangj�t, nehezen kinyitotta barna szemeit, melyek most kiss� hom�lyosak voltak. – Kazu… - suttogta nev�t elhal�an – meg fogok halni.

- Dehogy fogsz, Jin, ne besz�lj h�lyes�geket! – borult r� kedvese mellkas�ra. – Ne hagyj itt.. k�ny�rg�m! – zokogott Kazuya, nem t�r�dve a j�r�kel�kkel. – Jin, �n szeretlek! – ny�gte ki r�vid gondolkod�s ut�n. Mindenki elhallgatott.

- Kazu… cs�kolj meg… k�rlek. – Alig tudta venni a leveg�t, de sz�ks�ge volt Kazuya �rint�s�re, hisz tudta, t�bb� nem lehetnek egy�tt. Legal�bbis ebben a vil�gban nem.

Az eml�tett meglepetten n�zett az alatta fekv�re. M�r hallani lehetett a ment� t�voli, szir�n�z� hangj�t. Boldogan hajolt le hozz�, �s �rintette �ssze ajkaikat. Ki gondolta volna, hogy egyszer cs�kol�zni fognak? Kazuya moh�n falta Jin ajkait, de benne m�r alig volt �leter�.

- �n is nagyon… szeretlek, Kazuya… - ezek voltak Akanishi Jin, a KAT-TUN sikeres �nekes�nek utols� szavai. L�gz�se abbamaradt, pulzusa megsz�nt, feje esetlen�l hanyatlott h�tra a hideg betonra. A fiatalabb nem akarta elfogadni a t�rt�nteket. Ink�bb �ln�nek tov�bb �gy, ahogy vannak, a sok civakod�sukkal egy�tt, mint maga Jin n�lk�l…

- Jin, ne sz�rakozz velem! Nem halhatsz meg! – pofozta bar�tj�t. – m�g nem! JIN! – �v�lt�se megr�zta az eg�sz utc�t. Mindenki csak a bar�tj�ra borult, zokog� szt�rt n�zte. A ment� meg�rkezett. Az egyik n� f�lseg�tette a f�ldr�l, �s r�tekert valami pokr�cot, de kamenashi Kazuya sz�m�ra megsz�nt l�tezni a vil�g. Kis�rt szemekkel n�zte, ahogy szerelm�t hord�gyra teszik csupa neonz�ld mell�nyes emberek. Nem b�rta tov�bb, ez m�r t�l sok volt neki. Alig 20 perccel ezel�tt m�g Jin �lel� kezeit �rezte, most pedig v�gig kellett n�zze, ahogy szerelme meghalt, �pphogy a cs�kjuk ut�n. Ha most � is meghal, legal�bb a t�lvil�gon egy�tt lehetnek majd. Hirtelen d�nt�s volt, m�gis hat�rozott. �szrev�tlen�l el�h�zta bicsk�j�t zseb�bel, �s a sz�v�be d�fte a kegyetlen t�rgyat. Apr� h�rg�s szakadt fel tork�b�l, �s alig egy m�sodperc t�red�ke alatt zuhant t�rdre, majd onnan tov�bb, arccal az es� �s k�nny�ztatta aszfaltra. Rengeteg ember gy�lt k�r�, n�hol ki tudott venni egy-egy halkabb sikolyt.

Ez volt az utols� eml�ke a f�ldi �letb�l, miel�tt szerelme ut�n t�vozott, b�zva, hogy ott, f�nn egy olyan vil�g v�r r�juk, ahol elfogadj�k a kapcsolatukat.