K�tely

Kor�n �bredek. Az �r�ra tekintek. M�r megint hajnali n�gyet mutat - �gy megy ez m�r k�t �ve. Minden �ldott reggel pontosan n�gykor felriadok. Kikelek az �gyamb�l, hogy vegyek egy gyors zuhanyt. Lassan eszem a reggelimet, minden falatot j�l megr�gva. Elmosogatok, �s elpakolok magam ut�n. Minden reggel ez megy, pr�b�lom h�zni az id�t, m�g indulhatok az �gyn�ks�ghez.
Hat �ra. M�r mindennel elk�sz�ltem aznapra, s�t, m�g egy adag szennyest is beraktam a mos�g�pbe, azt�n elindultam. Els�nek �rkezem, mint mindig. A biztons�gi �r sz�v�lyesen int, mikor kinyitja az ajt�t. A foly�son �lmos junorosok k�sz�ntenek, mik�zben a KAT-TUN �lt�z�je fel� tartok. Meglepet�semre Koki m�r ott hever�szik a pamlagon, kedvesen r�m mosolyog. �pphogy le�l�k mell�, m�r kezdi is mes�lni, milyen volt a tegnapi forgat�s Maruval �s Junnoval. Ez az els� alkalom, hogy �k h�rman egy doram�ban szerepelnek. Teljes �t�l�ssel mes�li a h�rom bar�t t�rt�net�t, amihez most fogjuk felvenni a klippet. Lassan a t�bbiek is befutnak �s elindulunk a forgat�s helysz�n�re. M�g �tk�zben �sszefutunk Ryopivel, udvariasan intenek fel�m, mire b�lintok, �s tov�bb haladok a t�bbiekkel. A vid�mparkhoz �rve az �j rendez�nk fogad; itt fogjuk forgatni a klippet, ami ink�bb egy kisfilmhez hasonl�that�. Gyorsan ki is osztja feladatainkat. A sz�netben fel�l�nk a hull�mvas�tra, mindenki s�kit, de a leghangosabb �n vagyok. Ord�tok, mert most minden felt�n�s n�lk�l megtehetem. Ahogyan sz�guldunk, k�nnyek csordulnak v�gig az arcomon, de gyorsan let�rl�m �ket, nehogy �szrevegy�k. Legf�k�ppen �. Hi�ba minden, a sz�vem ugyan�gy v�rzik, az id� mit sem seg�tett rajta.
D�lut�n kett�re j�runk, mikor v�gzek a r�szemmel. A m�g h�tra maradt p�r k�z�s felv�telig kihaszn�lom a szabadid�m, hogy lepihenjek picit.

- Kazu,Kazu…..Kamenashi Kazuya! – �bresztget egy ismer�s hang.
- Mi…mi van? – r�snyire nyitom a szemem, s az eny�mt�l nem messze megl�tom Jin arc�t.
- Ne „mivanozz” nekem, hanem kelj�l fel, mert a te r�szed k�vetkezi! – mondja kiss� durc�san
- Ahh,ohh. K�szi – �rkezik a v�lasz fel�lem, majd er�s karj�val felr�nt mag�hoz.
- Nem aludt�l az �jjel, cicus? – k�ld fel�m egy csintalan mosolyt.
- Aludtam �n, aludtam, csak nem eleget – bosszankodok, ahogy karjait �tfonja derekamon �s megcs�kol.
- Ha b�rmi baj van, tudod, hogy r�m sz�m�thatsz.
- Persze, persze – legyintek fel�.
- Mou, de komolyan. Mindig itt leszek.
Jin elk�s�rt a felv�telre, amiben � nem vett r�szt, ugyanis Amerik�ba k�sz�lt. Agg�dtam �rte, hisz m�sodszor hagyja el a band�t �s engem is. Persze � is agg�dott �s telve volt f�lelemmel , de m�gis annyira v�gyott az ismer�s ismeretlenbe. Rajong�k ezreinek sz�ve telt meg k�tellyel, mikor kider�lt, nem tart vel�nk a koncertk�r�tra, de sz�m�ra ez volt a legjobb d�nt�s, hab�r mindenki nehezen hozta meg. Legkev�sb� sem szerettem Johnny-sant, meg a h�lye �tleteit. �gysem nyitunk a vil�g fel�, akkor Jint mi�rt engedi el? Tal�n tudja, ha nem engedn�, akkor �r�kre elvesz�ten� �s akkor �n is…
Gondolatimb�l Maru z�kkentett ki.
- Megint m�shol j�rsz? –k�rdi mosolyogva
- Eh, mm, bocs. Jin? – k�rdem hirtelen, mikor eszembe jut, hogy elvileg egy�tt indultunk ide.
- Ott van – mutat a rendez� fel� – Mindenbe belesz�l, legsz�vesebben � rendezn� az eg�szet. Mondjuk nem is lenne az olyan rossz – nevetett – v�gigsz�rakozn�nk az eg�szet, hirtelen v�g�sokkal, k�l�nf�le effektekkel, azt�n persze holnap �jra j�hetn�nk, mert „szalag” n�lk�l filmezett – nevetett Maru �s az �n ajkamra is szalad egy mosoly. Ekkor Jin csapott le r� h�tulr�l.
- Miket besz�lsz? Amit �n csin�lok, az csak j�l siker�lhet. T�k�letes vagyok –h�zta ki mag�t b�szk�n.
- T�k�letesen Bakanishi.
- Balfasz Yuichi.
- H�� – l�kte meg Jint, majd mint a gyerekek, j�tszadozni kezdtek. Jin cukkolta Marut �s az meg r�h�gve kergette. Keser�des mosollyal figyeltem �ket.
Est�re mindenki kif�radt, kiv�ve Junnot �s Kokit, akik m�g bet�rtek a szomsz�d b�rba, hogy egyenek meg igyanak valamit. Mi, t�bbiek, hazaindultunk. A parkol�ban Jin a kocsim fel� vette az ir�nyt.
- Mi az? Megint Kam�n�l �jszak�zol? – k�rdezte Maru
- Nem egy�rtelm�?! – v�laszolta hanyagul, a tov�bbiakban mit sem t�r�dve Maruval, beugrott a vezet��l�s mell�.
- Akkor j� �jt, Maru, holnap tal�lkozunk.
- Holnap…. – arc�n j�l ismert aggodalom jelent meg. Ismertem ezt a tekintetett.
- Akkor, holnap .
- Mm, j� �jt – Majd intett egyet Jin fel�, aki egy nyelvny�jt�ssal jutalmazta a gesztust.
- Mi�rt vagy ilyen vele? Tudod, hogy mennyire kedvel – k�rdeztem t�le, aki j�t kuncogott, s grimaszolt Marunak, mikor elhaladtunk az aut�ja mellett.
- Mert olyan j� basztatni.
- Nem gondolod, hogy ezt most f�j neki? – k�rdeztem szorosabban markolva a korm�nyt.
- Nem, MOST ez kell. Minek �rzelg�sk�dni? Att�l semmi sem lesz jobb. Nem akarok k�nnyeket. Neh�z d�nt�st hoztunk meg, pr�b�ljuk tartani…
- Az �lc�t?! – fejezem be mondat�t f�lig sik�tva, amire Jin odakapja fej�t, majd �jra kifel� tekint, a h�zt�mb�kre, az emberekre, ahogyan elhaladtunk mellett�k.
- Amikor elkezdtem a sz�l� koncertemet, Johnny-san elj�tt megn�zni. Agg�dtam,vajon mi�rt tette ezt, de mikor el��llt ezzel az �tlettel, a felk�r�ssel, boldogs�g �nt�tte el sz�vemet. Ha arra gondolok, mennyi �j lehet�s�g ny�lik meg el�ttem, sok tapasztalatot szerezhetek, a KAT-TUN is ismertebb lesz. Ez nem a v�g, ez egy �j kezdet. Sz�munkra is, a KAT-TUN-nak is – hirtelen elhallgatott - Kazu! – fordult �jra fel�m. K�nny csillogott szem�ben – Azt mondtad, menjek, azt mondtad, nem hagyhatom ki ezt a lehet�s�get, hogy boldogultok. Mi�rt f�j m�gis ennyire? – Nem v�laszolok, csend t�lti be az aut�t. Igaza van, mind biztattuk, hogy menjen. Milyen bar�tok vagyunk, biztatjuk, de m�gis, a mosolyunk m�g�tt ott lakozik a f�jdalom �s a k�tely, hogy helyes d�nt�st hoztunk-e. Mind k�pmutat�ak lenn�nk? Ez lenne a KAT-TUN? Nem tagadom, n�ha azt gondoltam az elm�lt �vekben, ha akkor nem megy ki LA-be, most mi lehetn�k Jap�n legh�resebb band�ja, most m�gis mit gondolok… vagy gondol az az �tkozott v�nember - hogy ha majd Jin befut, akkor mi is?! Hogyan, mikor mi soha a b�d�s �letbe nem jutunk el nyugatra? K�tely, f�jdalom… ez t�lt�tte meg most sz�v�nket. Oldalra tekintek, az ablakban l�tom Jin t�k�rk�p�t. �sszeszorul a mellkasom. Igaz�b�l nem akarom elengedni.
- F�jnia kell, ez a norm�lis – sz�lalok meg v�g�l.
- Mmm – hangzik az elfojtott v�lasz. Eg�sz haz�ig nem hagyta el t�bb hang az ajkunkat.
J� ideje m�r, hogy egy�tt �l�nk Jinnel, sok mindenen �tjutottunk, de most m�gsem tudtam, mit mondhatn�k neki. Holnap f�l �vre b�cs�t int�nk egym�snak. Sok dolgunk lesz nek�nk �s neki is. Nagyon szerettem �t, minden h�lyes�g�vel egy�tt, tal�n �pp azokat szerettem a legjobban benne. �lt a kanap�n, kez�ben egy s�rrel, �s a tv-t kapcsolgatta. Egy ad� sem felelt meg neki, mik�zben m�lyeket s�hajtozott. Odamentem hozz� �s �t�leltem, ez volt most a legt�bb, amit tenni tudtam, b�rmi m�s csak m�ly�tette volna a k�telyt. Szavak - a hazug szavak - a legnagyobb ellens�geink.
Reggel f�radtan �bredt�nk. Este j� p�r doboz s�rt megittunk �s t�bbsz�r szeretkezt�nk, mondv�n, legyen egy kis �traval�ja. Gyorsan fel�lt�zt�nk �s Jin lak�s�ra indultunk a b�r�ndj��rt, majd a sz�leihez, hogy elb�cs�zzon. F�jdalmas volt n�zni, ahogyan anyuk�ja �leli, mintha nem akarn� elengedi. 2006-ban valahogy minden m�sabbnak t�nt, de lehet, ezt csak bek�pzeltem. Akkor is minden rendben volt, most sem lesz m�sk�pp. D�lut�n kett�kor indult a g�p, mindenki kik�s�rte a rep�l�t�rre, aki csak sz�m�tott. A KAT-TUN, bar�tok, csal�d, p�r Kanjani8 tag. Yamapi sok�ig �lelte, szinte m�r k�nosan �reztem magam. Ryo megveregette a v�ll�t �s gyorsan elfordult, amit Jin egy mindent sejt� mosollyal jutalmazott. Ryo, a nagy harcos, most a k�nnyeivel k�szk�d�tt. Nem k�pzel�dtem, most minden m�s, mint 2006-ban. Sokkal f�jdalmasabb ez a b�cs�. Sorban �lelte meg minden KAT-TUN tag �s biztatt�k mosolyukkal. Hamis szavakat most senki nem akart mondani... Jin j�l meg�lelgette Junnot, aki nem sz�lt csak sz�lesen vigyorgott. Tudt�k mindketten, hogy b�rmi is t�rt�nt, �k mindig j�l ki fognak j�nni egym�ssal. Junno volt az, aki egyetlen mosollyal k�pes volt el�zni minden k�telyt, f�jdalmat, ami most csak ideig-�r�ig sz�lt. Maru k�t m�terrel meg�llt Jin el�tt �s komoly tekintettel m�rte v�gig.
- F�radtnak t�nsz, �s Kame is. Lehet, te ott majd sz�rakozol, de mi itt kem�nyen fogunk dolgozni. Nem kellett volna kik�sz�tened – picit elpirulok, de Jin nem sz�lalt meg. – Hi�nyozni fogsz, Bakanishi – folytatta v�g�l Maru. – OI! – ki�ltott fel, mikor megl�tott Jin szem�ben megcsillanni egy k�nnycseppet. A k�t m�ter t�vols�g hirtelen megsz�nt. Sokat vit�ztak, sz�rakoztak, mint a gyerekek, de nagyon szerett�k egym�st. Tal�n ha Maru van olyan laza, mint Jin, m�g rossz �tra is viszi, �s lehettek volna olyan j� bar�tok, mint Yamapival. Azonban az � kapcsolatuk m�s volt. Jin mindig szeretettel tekintett Marura, ez�rt az soha nem vette fel piszk�l�d�sait. Hosszas �lelkez�s �s folytonos h�tvereget�ses harc ut�n mosolyogva, k�nnyeikkel k�szk�dve n�ztek egym�sra.
- Ez nem miattad van, hiszen te csak Maru vagy… sz�val – magyar�zta Jin, de Maru csak mosolygott �s a v�ll�ra tette kez�t.
- Vigy�zok Kam�ra helyetted is.
- H�! – l�kte le mag�r�l a kez�t – Csak �vatosan! – nevetett, hab�r szemei kis f�lt�kenys�gr�l �rulkodtak. – Visszaj�v�k.
- Ez egy�rtelm�.
Jin fel�m fordult, a t�bbiek pedig kifel� vett�k az ir�nyt. Hosszasan n�zt�nk egym�s szem�be, majd b�r�ndj�t megfogva seg�tettem becsekkolni. F�l �r�nk maradt. �reztem, hogy sz�vemet egyre jobban mardossa a k�tely, de m�r nincs vissza�t. Hi�ba nem akartam, hogy menjen, most m�r minden hi�ba volt.
- Ne dolgozz sokat, pihenj is. K�rlek, Kazu, figyelj magadra – k�rlelt, mik�zben kezemet fogta.
- �g�rem.
- Ha b�rmi baj van, csak sz�lj, ne hallgass semmit el. Tudod, hogy..
- Mindig itt leszel nekem – fejeztem be mondat�t. – Tudom – mosolyogtam.
- Amint oda�rtem, r�gt�n telefon�lok.
- Itt akkor hajnal lesz. Meg ne pr�b�ld – nevettem �s � is velem egy�tt kacagott.
- Mennem kell – mondta, mikor meghallottuk a felsz�l�t�st a j�rat�ra. Elindult a terem fel�, ahov� �n m�r nem k�s�rhettem be.
- H�vj! – sz�l�tottam fel agg�dva, ahogyan �szrev�tlen�l k�nnyek sz�ktek a szemembe.
- Mondtam, nem? H�vlak. �s egy�bk�nt is, szeretem az �n cicusom �lmos hangj�t.
- Akkor v�rnak ott a rept�ren? Minden rendben lesz? – j�ttek az agg�d� k�rd�sek. Testem k�zben megr�zk�dott a k�nnyeimt�l. Jin lerakta t�sk�j�t �s szorosan a karjaiba font. �gy �reztem, ha most nem �lel meg, darabokra hullik a lelkem.
- Minden rendben lesz – nyugtatott, hab�r hangja rekedtes volt, ahogy � is k�szk�d�tt k�nnyeivel. Az �jabb figyelmeztet�s ut�n nagy nehezen elengedett. Az utols� pillanatig, m�g lehetett, elk�s�rtem. Kezeink �rintett�k egym�st, v�g�l csak m�r csak az ujjaink.
- Nem akarom, hogy elmenj – mondtam halkan, de ezt � m�r nem hallhatta.

Teltek a h�napok �s kem�nyen dolgoztunk. Jin, ahogyan �g�rte, felh�vott mikor meg�rkezett �s azt�n minden nap besz�lt�nk. Ismeretlen oldal�t fedeztem fel. Nem sz�m�tott, mennyire f�radt �s hogy h�ny �ra van ott, mindig akkor h�vott, amikor biztosan tudta, nincs dolgom �s nem alszok. Nagyon hi�nyzik. El sem tudom k�pzelni, hogy fogom kib�rni ezt a hat h�napot n�lk�le.
A KAT-TUN-nak a v�rtn�l nagyobb sikere volt. Senki nem hitte volna, hogy k�pesek lesz�nk r� Jin n�lk�l. Hisz milyen banda az, ahol nincs ott valamelyik tag? Szerencs�re neki is sikerei voltak, �s hab�r nem felh�tlen�l, de mindketten boldogok voltunk. N�gy h�napja m�r, hogy kinn van, �s m�g k�t h�nap maradt. Nyugtatgattam magam, mik�zben hazafel� tartottam a koncertr�l. Most volt egy kis szabadid�nk. Rem�ltem, ma is j�l siker�l az � koncertje. K�v�ncsi vagyok, milyen ott a k�z�ns�g - hab�r csupa j�t mond -, no de nem el�sz�r j�r ott. Telefonom cs�rg�se zavart meg. Maru h�vott.
- Kazu, merre vagy? – k�rdezte. Sok id�t t�lt�ttem vele, �gy ha ketten voltunk, a keresztnevemen h�vott. Azt hiszem, t�mogattuk egym�st, nem hittem volna, hogy Jin neki is ennyire fog hi�nyozni.
- Hazafel� tartok. Mi�rt?
- Ohh, j�. A h�zad el�tt v�rlak, menj�nk inni.
- Rendben, mindj�rt ott vagyok.
F�l�ra m�lva m�r egy klubban iszogattunk p�r haverral, mikor Jin h�vott. Szomor� volt a hangja, valamit mondott arr�l, hogy nem �gy j�ttek �ssze a dolgok, ahogy v�rta. T�bbsz�r mondta, mennyire hi�nyzom neki �s ezt �n sem hagyhattam sz� n�lk�l, mik�zben k�nnyek t�rtek maguknak utat. Most el�sz�r lehet, az alkoholnak k�sz�nhet�en. S�rtam, sokat s�rtam. A t�bbiek t�bbsz�r meg is jegyezt�k. Ezt Jin is biztosan tudta, hisz j�l ismert, de most s�rtam el�sz�r „el�tte”. Nem akartam, hogy rosszul �rezze mag�t. Legal�bbis nem akartam tudni r�la. Tudom, �nz�s�g, de nem akartam hallani, hogy neki is annyira f�j, mint nekem. Jobb volt a tudat, hogy mindig kedvesen elbesz�lgett�nk, a tudat, hogy j�l �rzi mag�t.
Szeretlek – mondtuk szinte egyszerre besz�lget�s�nk v�g�n. Mikor leraktuk a telefont, �rthetetlen idegess�g lett �rr� rajtam �s a k�nnyeim nem �lltak el. Nagyon hi�nyzik.
Maru vitt haza hajnali egykor, teljesen ki voltam d�lve. Nem az alkoholt�l, nem ittam miut�n besz�ltem Jinnel. S�r�s okozta f�jdalom volt ez. Maru gondosan lefektetett �s betakart, mint ahogy ezt m�r oly sokszor tette e n�gy h�nap alatt.
- K�sz�n�m – sz�ltam ut�na, mikor csukta be az ajt�m.
- Nincs mit… nekem is hi�nyzik – mondta, majd t�vozott. Befel� fordultam �s magamhoz �leltem Jin p�rn�j�t. M�g �rezni lehet rajta az illat�t.
Hajnali n�gykor zih�lva, csurom vizesen riadtam fel. Kit�ntorogtam a f�rd�be, hogy megmossam az arcom, amit k�nnyeim �ztattak. R�meset �lmodhattam, de nem eml�keztem r� mi volt az. Gyomromban kismilli� lepke r�pd�s�tt, nyugtalan voltam. Kimentem a konyh�ba, hogy igyak egy poh�r vizet, ekkor cs�rrent meg telefonom.

- Kame, Kame, �bredj. Kamenashi Kazuya otthon kellene aludni – az ismert sz�l�t�sra felriadtam �s szembe tal�ltam magam a megd�bbent Maruval. P�r percig csak n�ztem r�; hirtelen nem tudtam eld�nteni, hol vagyok. Mire eljutott tudatomig, hogy a klippforgat�s k�zepette vagyunk a vid�mparkban, addigra a k�nnyeimet m�r nem tudtam visszatartani. Nem akartam, hogy l�ssa �ket, nem akartam, hogy agg�djon. Legf�k�pp � nem.
- Kazu – sz�lalt meg l�gyan Maru. – Megint azt �lmodtad? – k�rdezte hangj�b�l ki�rezhet� f�jdalommal, mik�zben egy zsebkend�t ny�jtott fel�m. – Mit csin�ljak, hogy jobban �rezd magad, mondd mit? Mi�rt nem besz�lsz r�la? Mi�rt nem fogadsz el seg�ts�get? Ne rejtsd a b�natodat mosoly m�g� – megfogta a v�llaimat �s megr�zott, de ett�l csak rosszabb lett, mert a zokog�s az eg�sz testem birtokba vette. De tal�n pont ez kellett. Zokogtam, eg�sz testem remegett. Maru szorosan �t�lelt. Aznapra sz�momra v�get �rt a forgat�s.
Pontosan k�t �ve, hogy itt hagyt�l Jin! Azt mondtad, mindig itt leszel, mindig sz�m�thatok r�d. Cserbenhagyt�l engem, cserbenhagyt�l minket. K�t �ve azon a bizonyos hajnalon a telefonban Johnny-san k�z�lte a h�rt, hogy hazaindult�l besz�lget�s�nk ut�n �s az a g�p, amivel j�tt�l, lezuhant. Mindenki �let�t vesztette.
K�t �ve, hogy minden reggel pontosan n�gykor, mikor g�ped lezuhant, felriadok.
K�t �ve, hogy �jra meg�lmodom azt, mikor elm�sz.
K�t �ve gy�tr�m magam, hogy nem tartottalak vissza.
K�t �ve, hogy hamis mosoly m�g� b�jok.
K�t �ve, hogy m�g mindig v�rlak vissza, Jin…

By: Leila84