I. fejezet


Ueda


T�nd�rek m�rpedig l�teznek. Itt vannak k�r�l�ttem folyamatosan, apr� kis sz�rnyaikkal verdesnek k�r�l�ttem, csill�mport hintve a szemem el�, hogy soha, de soha ne vehessem �szre, hogy milyen s�t�t is tud lenni a vil�g. N�ha tiszt�n l�tom �ket. N�ha �gy �rzem, a f�ny�k n�lk�l kifulladn�k, �s a f�ldre zuhann�k �n is. De �n sz�llni akarok… egyre feljebb �s feljebb, a csillagokig, �r�kk� sz�rnyalni, k�nnyed�n �s szabadon. Ez az �n kis vil�gom, ahova elmenek�lhetek b�rmikor, r�z�rva kapuit a val�s�gra, sz�m�zve minden rosszat. Itt vagyok… itt lehetek �n igaz�n �nmagam. Ez az, ami n�ha m�g az �letn�l is val�s�gosabb sz�momra…

Egyed�l �llok a mosd�ban, �s a hideg v�zbe m�rtom a kezem, majd beletemetem az arcom. J�lesik, �s felfriss�t. Felpillantok a t�k�rbe, �s kisim�tom benedvesedett tincseimet az arcomb�l. A fejemben egy k�sza dallam j�tszik a gondolataimmal, halkan d�dolgatom, �s a pillanat var�zs�ban l�tom magam k�r�l ism�t a t�nd�reimet, amint r�m nevetnek, mik�zben t�ncolnak k�r�l�ttem. Magukkal h�vnak… a zene sz�rny�n rep�l�k…

Azt�n a percnyi m�gia hirtelen szertefoszlik. Ny�lik az ajt�, �n pedig oldalra kapom a fejem, majd azonnal el is ford�tom. Nishikido Ryo l�p be a mosd�ba teljes �letnagys�gban, a maga m�rhetetlen �ntelts�g�vel, ami v�gleg semmiss� teszi k�r�l�ttem a meghitt hangulatot.

- Ohayou - k�sz�n r�m sz�ntelen hangon.

- Ohayou - felelek neki illedelemb�l, majd vetek m�g egy utols� pillant�st a t�k�rk�pemre, �s elindulok kifel�.

Semmi �rtelme itt maradnom, pl�ne nem egy olyan emberrel, akivel �nmag�n k�v�l semmir�l nem lehet besz�lgetni. Ahogy elhaladok mellette, lekezel�, m�reget� pillant�sa v�gigk�s�r. Gy�l�l�m ezt a tekintet�t... mintha olyan magass�gokb�l n�zne le r�m, ahova �n nem �rhetek el. Mereven n�zek el mellette, ahogy pr�b�lok min�l hamarabb szabadulni a k�zel�b�l.

- Menek�lj csak! - hallom g�nyos hangj�t - Abban j� vagy...

Megtorpanok.

- Te adsz r� okot, Nishikido-san, hogy az emberek menek�ljenek a k�zeledb�l - mondom neki halkan, h�tra sem fordulva.

- �rdekes - mondja kiss� mulatva rajtam - Te vagy az egyetlen ember, aki menek�l el�lem...

Veszek egy nagy leveg�t, majd megfordulok, �s v�gre a szem�be n�zek, amik tov�bbra is g�nyosan p�szt�znak engem.

- Tess�k, itt vagyok - mondom neki hidegen. - Mit akarsz t�lem?
- Van merszed v�gre �szint�n besz�lgetni?
- Eddig se a mer�szs�ggel volt gond, hanem hogy nem sok mondanival�nk van egym�snak.

Persze a mondat els� fel�ben volt n�mi hazugs�g... amir�l neki nem kell tudnia.

- Hallgatlak. Mir�l szeretn�l besz�lgetni velem?
- Szeretem az egyenes besz�det. Sz�val, mi az a t�nd�ri probl�m�d velem? - g�nyol�dik tov�bb.

A mondat�b�l sug�rz� t�m�ny megvet�s bel�m mar, olyannyira, hogy higgadts�gom kezd szertefoszlani, �s �n �rzem, hogy m�r hi�ba pr�b�lok k�ts�gbeesetten a foszl�nyaiba kapaszkodni.

- L�tod ez furcsa, hogy �nmagadon k�v�l olyasmi is felt�nik neked, hogy van, akinek nem tetszik az a st�lus, ahogy viselkedsz.

Tal�n nem kellett volna ezt �gy, ilyen nyersen a fej�hez v�gnom, de k�ptelen voltam t�rt�ztetni magam. Att�l a v�gtelen�l g�nyos mosoly�t�l az �n zsebemben is kiny�lt a bicska.

- Most kapok egy norm�lis indokot, vagy tekints�k lez�rtnak ezt a besz�lget�st?

Az arcom egyre jobban �g. Nekem akarok tov�bb egy l�gt�rben maradni vele. A jelenl�te... valahogy megfojt. K�rbeh�l�z... �s �sszeroppant. �s k�l�nben is... azt hiszem, el�g �rthet� voltam.

- Nem tetszik a st�lus, ahogy viselkedsz - hangs�lyozom, megism�telve neki az utols� mondatomat, h�tha nem �rtette.
- �rtettem. Gondoltam, enn�l r�szletesebb leszel. Nem mintha t�lzottan �rdekelne. Tov�bbi sz�p napot.
- L�tod pont ez�rt felesleges neked b�rmit is r�szletezni, mert magadon k�v�l nem �rdekel semmi - v�gom hozz�, majd teszek egy sz�znyolcvan fokos fordulatot, �s k�sz�n�s n�lk�l mag�ra hagyom a mosd�ban.

Gy�l�l�m, egyszer�en gy�l�l�m ezt az embert! Komolyan nem tudom, honnan szedi ezt a m�rhetetlen eg�j�t, ami feljogos�tja r�, hogy m�sok f�l� helyezze �nmag�t, �s ezt minden adand� alkalommal �reztesse is. �s akkor engem v�dol azzal, hogy nem vagyok �szinte? �n vagyok tal�n az egyetlen ember a Johnny's-on bel�l, aki �rezteti vele, hogy nem sz�vleli t�lzottan a t�rsas�g�t. �s mi�ta erre r�j�tt, minden alkalommal, mikor kettesben �sszefutunk, r�tesz m�g egy lap�ttal. �n pedig valami�rt egyre k�ptelenebb vagyok kezelni ezeket a helyzeteket...



Ryo



D�monok m�r pedig l�teznek. �n lenn�k az egyik. Sexy d�mon, magabiztos, �s puszt�t�. F�leg a l�nyok k�r�ben. �s f�leg azok k�r�ben, akiket r�hellek. Sz�momra nincs k�z�p�t. Vagy szeretek valakit, vagy nem. Mindkett� �rz�st a sz�vemben ki kell �rdemelni, meglehet�sen nyom�s indokkal. A k�z�putat nem tudom, �s sosem tudtam megtal�lni, �s m�r feladtam, hogy ezen v�ltoztassak.


H�t igen, Ueda Tatsuya. Meglehet�sen nyom�s indok miatt ut�lom, azt hiszem. Hogy j�n � ahhoz, hogy minden el�zm�ny, a megismer�sem n�lk�l len�zzen, �s r�helljen? � volt az, aki elind�totta bennem �nmaga fel� a rossz�ll�som. M�r nem is eml�kszem konkr�tan, mik voltak az els� negat�v szavai, amit fel�m int�zett, de tudom, teljesen v�ratlanul �rt, s az�ta elkezd�d�tt k�z�tt�nk egy f�l�nyesked� harc, �s nekem eszem �gamban sincs feladni, s eszem �g�ban sincs vesz�teni. Az �rtatlan t�nd�ri kis pofik�ja m�g�tt t�bb rejlik, mint azt mutatja, van egy d�moni �nje is. �s ha t�rik, ha szakad, a felsz�nre fogom k�nyszer�teni ezt a rejtett szem�ly�t.

Nicsak, h�t nem itt van � is Yamapi sz�let�snapi bulij�n? �gy tesz, mintha nem venne �szre. Csak a szok�sos: �n is �gy teszek. �gy megy�nk el egym�s mellett egy itallal a kez�nkben, mintha nem l�tez� szem�lyek lenn�nk. S azt hiszem, egym�s sz�m�ra azok is vagyunk. Az �vek sor�n ez a jelenet m�g j� p�rszor lej�tsz�dik majd k�zt�nk. K�sz�nt�m Yamapit, majd t�lt�k magamnak m�g egy italt. P�r l�ny j�n oda hozz�m, �s csever�szni kezdenek velem. Az im�dat ott van a szem�kben, a b�lv�ny-l�t egyik legfelt�n�bb csillog�s�nak tan�s�tv�nya. N�ha unom, n�ha nagyon is j�l esik.

Tatsuya nem messze �ll t�lem, �s p�r l�nnyal besz�lget. Mi a fene? El�sz�r l�tom �t ilyen szitu�ci�ban. A t�bbi KAT-TN-ossal ellent�tben az � nev�vel nem voltak megtelve a pletykalapok, miszerint b�lv�nyozn� a n�ket. K�ptelen vagyok visszafogni magam, mikor ell�pnek t�le a fiatal kis csitrik, hogy ne int�zzek hozz� egy cs�p�s megjegyz�st.

- Nem is tudtam, hogy ilyen n�pszer�ek n�lad a l�nyok! - vetem csak �gy fel�.
- Sz�llj le r�lam Nishikido - j�n az esetlen visszav�g�s.
- Oh, a t�nd�reid nem seg�tenek? - gonoszkodom tov�bb.
- T�vol tartani t�ged t�lem? - n�z r�m. - Ahhoz nem tudom mi k�ne.
- Neh�z eset vagyok, val� igaz.
- Mi a fen�t akarsz m�r megint t�lem? - k�rdezi ellens�gesen.
- Csak d�h�teni, mint mindig. Ahogy te is engem.
- Mintha azt mondtad volna, hogy nem �rdekellek. Akkor most hogy is van ez?
- Pontosan �gy van - vonom meg a v�llam.
- Seggfej - mondja, majd od�bb �llna.
- Ne haragudj, mit mondt�l? - pr�selem ki a szavaimat a sz�mon.
- Csak az igazs�got - n�z vissza r�m.

Akkor �n most teljesen igazs�gosan kipofozom.

- Bef�radn�l velem abba az �res szob�ba, ott? - mutatok a h�z v�g�ben l�v� ajt�ra.

K�tkedve m�reget egy darabig, de v�g�l bevonul a szob�ba. Becsukom magunk m�g�tt az ajt�t, majd felvont szem�ld�kkel v�gigm�rem.

- Nicsak, nicsak Ueda! Van merszed ki�llni ellenem?
- Verekedni akarsz, Nishikido? - fintorog.
- Azt hiszem, te is v�gysz r�, hogy bemoss nekem egy sz�pet...
- Te t�nyleg nem vagy norm�lis! - fakad ki.

- Mi lenne, ha egyszer ebben az �letben a val�di �nedet mutatn�d, �s bevallan�d, hogy igenis �r�ln�l, ha beh�zhatn�l nekem egyet!

K�zelebb l�p hozz�m egyet.

- Nem fogom meg�tni a gyeng�bbet... - mosolyodik el g�nyosan.

Ok�. A v�rnyom�som, egyre csak n�, �s csak n�. Pillanatokon bel�l fel fogok robbanni. Az arcom m�g sem mutat semmi �rzelmet, ink�bb csak mosolyogva mulatok a megjegyz�s�n.

- Oh, megsz�lalt a box-�r�lt. Nem �rtem mire v�rsz m�g! Oh, vagy te lenn�l t�l gyenge hozz�? - g�nyol�dok �n is.

Nem v�laszol, csak a szeme sz�k�l �ssze, �s a kez�n kifeh�redik a b�r, ahogy �k�lbe szor�tja.

- Igen, �gy t�nik. - adok igazat el�z� szavaimnak - Pedig hidd el, nem olyan neh�z felemelni azt a l�nyos �kl�det.

Csak egy mozdulat. Az �t�s olyan hirtelen �ri az arcom, hogy egy pillanatra megsz�d�l�k.

A fen�be. Soha nem vallan�m be, hogy ebben a mozdulat�ban nem volt semmi l�nyos. Gondolkod�s n�lk�l emelem fel az �kl�m �s �t�k vissza. Az �t�sem �t is v�ratlanul �rte a hosszabb cs�nd ut�n.


Ueda


�rzem a v�r s�s �z�t sz�t�radni a sz�mban. Elborul az agyam, �s reflexszer�en �t�k vissza �jra, majd el�re lend�lve nekiugrok. Mintha valami g�t szakadt volna �t, az �sszes eddig elfojtott ut�latom ir�nta most a felsz�nre t�r, �s teljesen �tveszi felettem az uralmat. Minden gondolat elt�nik, csak ez a gyilkos d�h marad, ami m�r-m�r �lni v�gyik. Megtorolni minden s�relmet, amit eddig t�le kaptam… Nekies�nk a falnak, ahogy kett�nk gy�l�lete egym�snak fesz�l, �s a m�sik f�l� akar kerekedni, b�rmi �ron.
�t�m, ahol �rem, itt most nincsenek sem szab�lyok, sem korl�tok; ez valami m�lyr�l fakad�, elemi... gy�l�let... �s �szt�n...

Soha nem �reztem m�g ilyen vad d�h�t, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire kiford�t �nmagamb�l. Sz�t akarom t�pni, darabokra szaggatni, hogy a puszta kezeim k�z�tt verg�dj�n, �s l�ssam az elborult arc�t... de m�gis, �rzem, hogy alig b�rok az � indulat�val, ami ugyan�gy puszt�tani v�gyik. V�rre megy a harc, egym�s v�r�re, szinte m�r �letre-hal�lra k�zd�nk egym�ssal…

Hirtelen megsz�d�l�k �s elvesztem az egyens�lyom, ahogy a fejem er�sen neki�t�dik a falnak. � ezt l�tva megtasz�t m�g jobban, hogy a f�ldre k�nyszer�tsen, de a kezeim g�rcs�sen markolj�k a p�l�j�t, �s k�ny�rtelen�l r�ntom magammal.

Elter�l�nk a f�ld�n, �s a test�nk egym�shoz csap�dik. Visszacs�ppen�nk a val�s�gba, de valahogy, a vil�g m�gis kifordult k�r�l�tt�nk... r�m nehezedik teljesen, hallom neh�z zih�l�s�t a f�lemben, ahogy leveg� ut�n kapkod. Ujjaink m�g mindig szorosan kapaszkodnak a m�sik ruh�j�ba, de m�r nem �t egyik�nk sem.

Fogalmam sincs, mi t�rt�nik. Fogalmam sincs, mi�rt remeg meg a testem alatta. A b�r�m forr�nak t�nik ott, ahol a t�dej�b�l kifel� �raml� meleg leveg� v�gigbizsergeti. El akarom l�kni magamr�l... de m�gsem mozdulok. Felemeli a fej�t, �s r�m n�z. Zavart l�tok a szemeiben... ugyanazt a zavart, amit �n is �rzek.

M�g mindig zih�l kiss�, s l�tom, ahogy szeme v�gigfut arcomon, majd meg�llapodik egy ponton. Az ajkamat kezdi el b�mulni.

El�nt a forr�s�g, a torkom hirtelen olyan sz�raznak t�nik, hogy �szt�n�sen is megnyalom a sz�m. � az als� ajk�ba harap egy pillanatra, majd k�zelebb hajol. Megmerevedek a mozdulat�t�l, a szemeim hatalmasra t�gulnak a felismer�st�l, de m�gsem teszek semmit... m�r k�zvetlen�l az ajkaim el�tt �rzem a l�legzetv�tel�t, alig egy centi v�lasztja el �ket egym�st�l, �s a t�vols�g egyre csak cs�kken...

Hirtelen kiv�g�dik az ajt�, �s mindketten oldalra kapjuk a fej�nket. Koki�k �rtetlen�l n�zik p�rosunkat, mire �n p�nikszer�en l�k�m le �t magamr�l.

- Ueda... - n�z Koki hol r�m, hol Ryora - Minden rendben? - most f�leg Ryot m�regeti rosszall�an.
- Persze - sz�r�m a fogaim k�z�tt, mik�zben esetlen�l megpr�b�lok fel�llni, de a l�baim furcs�n gyeng�k. Koki megfogja a karom, �s seg�t. Nem merek Ryora n�zni.
- Menj�nk ki, friss leveg�re van sz�ks�gem - mondom Kokinak, aki �jonnan szerzett k�k �s z�ld foltjaimat m�regeti.
- Ueda, ha ez az idi�ta itt b�ntott...
- Menj�nk m�r! - Szak�tom f�lbe, �s elindulok kifel�, magam ut�n r�ngatva.

Igaz�b�l m�g v�rom, hogy szok�s�hoz h�ven tegyen egy ep�s megjegyz�st, de most valami�rt fur�n hallgat, s mi elhagyjuk a szob�t.

Kiv�gtatok a h�zb�l, Kokival a nyomomban, aki k�rbeugr�l k�l�nb�z� k�rd�sekkel �s a Nishikidonak sz�nt fenyeget�sekkel bomb�zva, de a fejem �gy is zsong. T�ls�gosan…
Minden olyan kusza lett... mi van velem? Mi�rt hagytam volna, hogy az az idi�ta majdnem megcs�koljon...

A h�v�s tavaszi sz�l finoman cs�pi a b�r�met, �s �n nagyokat a l�legzem bel�le, rem�lve, hogy kitiszt�tja a fejem. Koki �ll mellettem, de m�r nem besz�l, csak agg�dva n�z r�m. K�ts�gbeesetten nekid�l�k a falnak, �s lehajtom a fejem.

- Gy�l�l�m �t... - suttogom az �jszaka csendj�be remeg� hangon.